2016. február 6., szombat

9. papírmadár

Az előző bejegyzésben már emlegettem az írósulit. Nos, a mostani történet (és jaj, már megint mennyire elnézően dobálózok ezzel a szóval :D) az egyik ottani feladathoz kapcsolódóan íródott.
Nem konkrétan a feladatra, és végül épp ezért nem is ezt küldtem be, hanem írtam helyette egy másikat, de az ötletet, tény, hogy az a bizonyos feladat adta.
Mármint hogy ez a feladat: két-három oldalnyi csak párbeszédből álló jelenetet kellett írni (tehát nem lehetett benne narráció sem) úgy, hogy a többiek aztán kitalálhassák, hogy a két beszélgetőpartner milyen nemű és korú.
Szóval ja, ezt a feladatot kerültem meg ezzel a történettel.

 ~ www.chat-terek.hu/privat/20081110/ ~

2016. január 21., csütörtök

Linkelősdi

Hah, egyszer majd csak visszatalálok erre a blogra, és írok ide valamit. De addig is, csak elirányítok minden erre tévedőt (igen, valószínűleg nem ide készültél, félregépeltél valamit, rossz linkre kattintottál, de ha már itt vagy, szia! :)) már két - nem papírmadaras apropóból írt, de - elkészült novellámhoz... miután felvezettem őket némi háttérsztorival.

1. Idén ősszel részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó alapozó kurzusán, ahol sok klassz dolgot tapasztaltam ki az írásomról, meg úgy általában az írásról, és klassz emberekkel dolgozhattam együtt, és úgy egyáltalán említettem már, mennyire klassz volt? Mert nagyon. :) Jó lenne idén vagy jövőre egy dramaturgia kurzusra is beférni, de persze, ez még sok dologtól függ.
Az Aranymosás oldalán olvasható az alapozó kurzusra írt novellám, a hívószó a hiány volt. Az én történetem pedig a Minden a tükrökkel kezdődött.

2. A másik novellám a Merengő által most már hagyományosan megszervezett Kívánság Üstre íródott D_W ajándékaként. A kívánság, amire írtam, ez volt: A lányt elrabolta egy gonosz démon. A fiúnak kell visszaszereznie tőle, de ez szinte lehetetlen. A démon egy sötét erdő közepén rejtette el a lányt. Azt ígéri a fiúnak, hogy szabadon távozhatnak, ha az bejut az erdő közepére és eloldozza a legnagyobb fához kötözött lányt. Két probléma miatt lehetetlen a feladat. Első: Minden megtett lépéssel a fiú elfejt egy emléket a lányról. Meg kell gondolnia mindenen lépését, de így sem biztos, hogy a célig nem felejti el azt, hogy miért indult el. A második: A fiú gyenge. Nem biztos eléggé a szerelemükben. A lányt többször is megcsalta már. Sikerül megmentenie a lányt?


 A történetem meg a "tovább" mögött olvasható. :)

2015. szeptember 7., hétfő

8. papírmadár

A következő történet afféle esettanulmányként is felfogható jelenlegi képességeimről. Komolyan, nincs olyan írásom, ami ennél jobban bemutatná, mik az erősségeim (már magamhoz képest), és mik a gyengeségeim.
Nem mintha olvasva majd a novellát, ez nem lenne kitalálható, de a gyengeség oszlop legtetején, rohadtul CapsLockkal szedve ott áll, hogy a VILÁGÉPÍTÉS. Öhm, ezért fogtam most lelkes sci-fi olvasásba, mert a science fictionnél jobban semelyik zsáner sem taníthatja meg az embert logikusan gondolkodni. Plusz, remélhetőleg elsajátítok a segítségével egy másfajta történetalkotási folyamatot, ahol az ötlettől nem ugrom rögtön ívekig és mondanivalókig és karakterekig, hanem hagyom magamnak végiggondolni azt a fránya ötletet, végigvezetve magamat azon a nagyon is fontos gondolatfolyamon, miszerint akkor miből mi következik. #önképzésscifivel
Önképzésem előtti novella olvasható tehát a tovább mögött, ami remélhetőleg egy év távlatából visszanézve majd olyan lesz, mint a fogyókúráknál azok az előtte fotók, amikre ránézve már meg se ismered magadat.

Ajánlott zene (vagyis playlist): https://soundcloud.com/randomfinny/sets/t-k-letes

2015. augusztus 12., szerda

7. papírmadár

Nem is olyan régen kipróbáltam az Elegy for a Dead World nevű játékot, ami alapvetően egy írós-ihletős aranybánya. Három poszt-apokaliptikus világba juthat el az ember fia, azon belül pedig írhat különböző promptokra vagy teljesen saját kútfőből. Elképesztően felszabadító egyébként mindenhogyan - főleg elsőre. Ahogy mész az egy szem karaktereddel egy teljesen ismeretlen helyszínen, és a pálya meghatározott pontján tovább- és továbbírod a történeted. Tényleg, semmi tervezgetés, csak beleugrás az írásba. (Ez amúgy találó, mert a játék is úgy kezdődik, hogy kidobnak a világűrbe.)
Mindenesetre most nem a játékban született irományomat osztom meg (főleg mert angolul van meg, az én szegényes angol szókincsemmel), de hasonló koncepcióban született ez a 100 szavas is. A tervek szerint még folytatni fogom valamikor hasonló egypercesek sorozatával, és majd írásról írásra építgetem ki a világomat. (Ez különösen hasznos, ha már pont világépítésben vagyok gáz, és azt kéne leginkább gyakorolnom, meg azzal kéne kísérletezgetnem.)
Szóóóval ezzel a kis anekdotával a hátunk mögött következzen a 100 szavas, amiből egyelőre sok nem derül ki. (De nem sokkal kevesebb, mint amennyit én tudok.)

2015. július 15., szerda

Ééés stop.

A táblás képet nem rakhatom ki újból - imádom az ismétléseket, de most ellenállok a vágynak -, ezért a bejegyzés címe. Igen, továbbra sem újabb papírmadárral jövök, hanem mesélni- meg bejelentenivalókkal. 

1. Átállok havi egy papírmadárra. Mindjárt átszerkesztem a leírást is. Hátha azt sikerül tartani, mert hasznos tapasztalat: nem írok túl gyorsan. Vagy túl sokat. Vagy kifejezetten gyakran. Heti legalább egyszer összekaparom magam, de mivel írnék nem papírmadarakat is, ez vajmi kevés. Szóval ez van. Havi egy papírmadár. Kisujj-eskü. (Ja, hogy ezt neten át nem látni?)


2. Ha már a "heti egyszer sikerül írnom" dolog előkerült, elmesélem, hogy a hétvégén, vagyis hogy szombaton a Mondoconon jártam. Ami fú, először is, el sem hiszem, hogy vannak ilyen találkozók. Elképesztően inspiráló volt, mennyi ember kilátogatott, és mennyien beöltöztek. (Sok a tehetséges kosztümkészítő itthon, na.) Tőlem az animék és mangák világa kicsit távolabb áll (oké, még látom, hol van, meg olvastam már három darab mangát és láttam pár animét, de azért...), így eleinte picit kívülállónak, de azért nagyon elbűvöltnek éreztem magam. Aztán megtaláltam a Harry Potteres és a Gyűrűk Urás asztalt, és láttam egy Darth Vadert is. 

Amiért viszont belekezdtem ennek az egésznek a mesélésébe az a délutáni programom volt, a Fantasy Workshop, amit jó pár fantasztikus - főleg fantasztikumban alkotó - író tartott, picit beszéltek, aztán csoportokba oszolva novellákat írtunk. Vázlatot készítettünk, megbeszéltük őket, aztán következett a kemény dió: két-három óra alatt össze kellett hozni egy teljes novellát. Büszke vagyok magamra, hogy sikerült, noha a végeredmény nem lett a legjobb. Moskát Anita viszont elképesztően kedves volt, és hasznos tanácsokat adott és még hasznosabb kérdéseket tett fel, szóval most épp azon vagyok, hogy ezek alapján átdolgozzam a történetet. Valamikor majd fel is kerül ide, vagy máshova. 

Na mindegy, szóval elképesztő élmény volt az egész, és uhh. Sikerült rábeszélnem magamat a szeptemberi Kéziratok éjszakájára is. (Már csak írni kell valamit rá...)

3. Pici mesélnivaló, és egyben bejelentenivaló. Mindkettőnek megkésett.

A Könyvfesztiválon, vagy legalábbis akkoriban megjelent a Kalandok és kalandozók c. novelláskötet (a SpiritArt Egyesület jóvoltából amúgy), amibe megmagyarázhatatlan módon, de abszolúte a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóházért felelős Craznak köszönhetően bekerült az én novellám is. Ha bárki szembetalálná magát az antológiával (például mert megrendeli, vagy passz, nem tudom, hogy könyvtárakig eljut-e), akkor Az erénykufár című novella tartozik hozzám. (Szóval azt ne olvassátok. Csak vicceltem.)

4. És most megyek workshopos novellát átírni. (Ez nem kívánt külön pontot, de nézzük el nekem.)

2015. április 17., péntek

6. papírmadár

~ legyen laura ~


 Épp csalok (megint). Mert még mindig nem térek vissza erre a heti novellázásra, de akkor már pár novellát (értsd: egyelőre egyet) felpakolászok ide is.
Ennek a címe Legyen Laura, és Sketchynek íródott, mert TAI-n azt kívánta, hogy valaki írjon neki egy történetet a Quimby Legyen vörös c. számára. Ez történt itt.
A kép széle homályos és sárga, mintha napfénybe tartott pillanatfelvételt néznénk. Egy lány pörög a szoba közepén, az arca elmosódott, a nevetése nevetésszerűtlen. Vágás. A lány ezúttal egy mezőn ül, és azt mondja, szeret. Aztán egy partin vagyunk vele, a zene magas hangokból épül és nem ereszt. A vágás alatt is szól, és azután is. Pörgő lány a szoba közepén. Vágás. Macskaköveken tovakopogó lány. Vágás. Nem szeret. Vágás. Zöld ágynemű között a lány meztelen háta. Vágás. A lány hangját halljuk: Gyakran elképzelem, milyen lenne az életem filmként. Egy fiú kérdez, mi lenne a címe? Vágás. Pörgő lány. Vörös italt kortyoló lány. Csevegő lány. Vágásvágásvágás. Az előzetes a lány válaszával zárul: Legyen Laura.
Ajánlott zene: Quimby - Legyen vörös

2014. szeptember 17., szerda

Nem közérdekű, de közlemény


Megszakítom a már egyébként is megszakadt papírmadár-folyamot, hogy elmondjam: egy időre leálltam a novellák gyártásával. Kábé féltucat befejezetlen doksi előtt ülök egyszerre, miközben egy regényt próbálnék írni, és a legmélyebb írói válságba taszítottam magam, amiben egyébként nem hiszek, de egyelőre valamiért - lustaság, időhiány, önbizalomhiány, miegymás - áll ez az írás-dolog, de igyekszem összekaparni magam, mert pont az ilyen helyzetek megoldása lenne a lényege ENNEK AZ EGÉSZNEK. És most levegőt veszek.